Restaurátori kis szótár

Restaurálás fogalma: A restaurálás legfontosabb célja a műalkotások állapotának megóvása, élettartamának meghosszabbítása és esztétikai értékének a megőrzése. A restaurálás menete két részre osztható: a konzerválásra és az esztétikai helyreállításra. A műtárgyat előbb meg kell védeni állapota további romlásától vagy esetleges a pusztulástól, majd ezt követheti a tisztítás és a helyreállítás.

Retusálás: A festékréteg kisebb hiányainak kiegészítését retusálásnak nevezzük. A retusnak többféle módszere alakult ki: környezetébe beilleszkedő, megkülönböztető és semleges.

Rekonstrukció: A festmény, falkép nagyobb kiterjedésű hiányának kiegészítését rekonstrukciónak nevezzük. A rekonstrukció az eredeti részek alapján készül.

 Freskó: A falkép nedves, mész kötőanyagú vakolatra készül, a pigmenteket kötőanyag nélkül, vízzel elkeverve használják. A mészvakolat kötésekor a levegőben lévő széndioxid hatására az oltott mész (kalciumhidroxid) kalcium-karbonáttá alakul, a felszínen keményebb páncélt képezve. Ez a réteg köti a pigmentszemcséket a vakolathoz.

Szekkó: A falkép száraz vakolatra készül, a pigmentet kötőanyag rögzíti a felülethez. (Kötőanyag lehet például: oltott mész, enyv, kazein)

 Napi varrat: A freskó technikával készített falképeknél a festő egyszerre csak akkora felületet vakolhat, amekkorát a vakolat száradásáig meg tud festeni. A naponta egymáshoz toldott részek határai a napi varratok, amelyek a kész falképeken is megfigyelhetők.

Sgraffito: A falakat díszítő eljárás, melyben egymásra felvitt különböző színű festékek vagy vakolatok felső rétegét precízen visszakaparják, kikarcolják, ami által előtűnik a mélyebben fekvő réteg színe.

Fríz: A fríz az építészetben a klasszikus oszloprendek és párkányzatok egyik része, mely az architráv és a koszorúpárkány között helyezkedik el. Sokszor ornamentális vagy alakos domborművek díszítik. Tágabb értelemben a fríz nemcsak a görög-római klasszikus építészet alkotásait, hanem más stílusú épületeket is díszítő folytatólagos, szalagszerű mező, amelyet figurális vagy ornamentális díszítés egészít ki.

Pannó: Nagyméretű, falfestmény hatását keltő kép, amely nem a falra, hanem önálló hordozóra készül.

Súrló felvétel: A műtárgy felületét oldalról világítják meg és erről digitális fotót készül. A súrlófényben a falkép vagy festmények felületének egyenetlenségei, a hibák, (például festékréteg felhólyagosodása, mállása, pergése), repedések stb. jobban megfigyelhetők.

Lumineszcens felvétel: A lumineszcens felvétel egy fotótechnikai eljárás a műtárgyak vizsgálata során alkalmazzák. A vizsgálandó felületet ultraviola fényforrással világítják meg, amely a különböző anyagokat gerjeszti. A gerjesztett fénysugárzást fényképezzük le (az objektívre helyezett szűrők segítségével). A lumineszcens felvételek az képek átfestéséről, retusokról, különböző lakkozásokról és néhány pigment és kötőanyag jelenlétéről is adhat fontos információt.